Nyolc napon túl pávatoll
Az átkozottak táncát járom még,
Rozsdás művesék puha szövetén,
Talpam alatt tompán locsog a szerv,
Kinyitotta zsaluját a sosem látott terv.
Sűrítmény
Csillagok és sávok
Sirálmok és álmok.
Feszületlebeny
Aratógéppel esek világgáment reményemnek,
Sikítanak a műtrágyából kitépett véres gyökerek,
Ipari feszültséggel lázított világtalan vadgalamb,
Kéjesen karmolja savval hidratált körömágyamat.
A kuvik reggelije
Sorjamentes jókedvemet verejtékezem,
Lyukas nylonzacskók kopott vonalkódjára,
A reménytelen, vérvörös lábos zsíros füleinek árnyékban,
Sörényes pipacsok habzó szirma közt ballagok.
Űzött könyökcső
Lelkemet rozsdás mángorlóba vetem,
Slájmből száradt rojtjai sírnak a pőre erőszak alatt,
A friss szellő végtaghiányos hurrikánná korcsult percei,
Tértivevényes ölelése, lajtorjája tejszínhabos fokai,
Ő már szigorúan másnak a múzsa.
Egy csomag félszeg retek
Egy fél szegen tekintek az ajtó fölé,
Hol komisz karakterek cikáznak nesztelen,
Odalenn, a mélyben vérszomjas kobold üt,
Partvisával idegesen a bal rüsztömre.
Megállj, te kóbor vattapamacs!,
Nosza, lássuk miként hánysz száz meg száz,
Szimmetriát elhagyó néma cigánykerekeket,
Az évszaknak megfelelő hőmérsékleten.
Már málik a tavasz testéről pezsdítő frissessége,
Átadva helyét a nyár korcs tikkadalmának,
Rákos daganatok röhögnek a halál orcájába,
Midőn rothadó paradicsomvelőben kergetik életük orgazmusát…
Kecskeszőr tövében sunyító setét serke,
Sirálmait süvíti vízszint alá süllyedő önnön fülébe,
Hogy a robosztus metronóm szélén kócosan heverészve,
Sunyin a világra sandítva hahotázzon a sors nyakad köré állot zsinegjén.
