Egy csomag félszeg retek
Egy fél szegen tekintek az ajtó fölé,
Hol komisz karakterek cikáznak nesztelen,
Odalenn, a mélyben vérszomjas kobold üt,
Partvisával idegesen a bal rüsztömre.
Megállj, te kóbor vattapamacs!,
Nosza, lássuk miként hánysz száz meg száz,
Szimmetriát elhagyó néma cigánykerekeket,
Az évszaknak megfelelő hőmérsékleten.
Már málik a tavasz testéről pezsdítő frissessége,
Átadva helyét a nyár korcs tikkadalmának,
Rákos daganatok röhögnek a halál orcájába,
Midőn rothadó paradicsomvelőben kergetik életük orgazmusát…
Kecskeszőr tövében sunyító setét serke,
Sirálmait süvíti vízszint alá süllyedő önnön fülébe,
Hogy a robosztus metronóm szélén kócosan heverészve,
Sunyin a világra sandítva hahotázzon a sors nyakad köré állot zsinegjén.
